Az államszocializmus idejét idéző módszerekkel akar az állami bürokrácián keresztül mind nagyobb befolyást az életünkre a Fidesz esztelen törvénygyára:

• A társadalmi felelősségvállalás elvét megalázó egy kulcsos adórendszer
• Totálisan szétvert közegészségügyi rendszer
• Hazug, és az állam egyeduralkodásához vezető "rezsicsökkentés" (kiadások későbbre ütemezése)
• A devizahitelezés miatt totálisan eladósodott családok adósságának végleges bebetonozás (=forintosítás)
• A vasárnapi zárva tartás, ami ellen semmilyen ép-ész-érv nem lehet ellenvetés(=aki mást mond, az hülye)
• A KLIK (iskolafenntartó mamut) totális egyértelmű impotenciája.
• A kötelező hittanoktatás bevezetése, mely az agymosás szándékának burkolt felvállalása
• Az erőszakosan szűkülő egyetemi felsőoktatás, a gimnáziumi helyek igazságtalan csökkentése
• A múlt századi, munka alapú társadalom építése (=a jövőnk tudatos rombolása)
• A szociális rendszert szétrombolták, aminek egyenes következménye, hogy az anyáktól elvehetik a gyereket, ha éppen anyagilag megszorul (törvényesen nem, csak a gyakorlatban ezt teszi a gyámügy)

Mindez az emberi önrendelkezést teleszarva, az emberek jogos igényeit és érdekeit félresöpörve, mindenféle társadalmi támogatás vagy haszon nélkül. Egy elmeháborodott Zsarnok rapid gondolatait követő mameluk csinovnyik-sereg által végigasszisztálva.

Aki teheti, menekül, szinte teljesen mindegy, hova. Szinte hetente hallok valakit a baráti körömből, hogy megy külföldre. Mert még egy szlovákiai magyarnak is jobb élete van, mint annak, aki idehaza küzd, és bízva bízik. 

Az emberi méltóság és önrendelkezés kollektív visszaszerzése

Mint ahogy az Orbán-Simicska háború kitörésekor már írtam, jelentősen megváltozott a helyzet, elindult a bajok felhánytorgatása, s az eddig elvakolt Orbán-hívők is feleszméltek, hogy itten bizony meg lettek vezetve.

Ami eddig lehetetlennek tűnk, az most lehetségessé vált. Bátran szembe lehet menni a Fidesz akaratával, lehet örülni annak, ami életet és prosperitást hoz, lehet tenni azért, hogy ez a világ jobb legyen.

Most lehet nagyot alkotni. Erre szükség is van, mivel az elmúlt 25 év megmutatta, hogy a politikai szekértáborok nem visznek előre. Ebben a Jobbik, mint a Fidesz helyére aspiráló, a szélsőjobboldali gyökereit és nézeteit tagadó párt ugyan úgy része, mint a baloldalon lévő piros (MSzP), kék (DK + Liberálisok) és zöld (PM +LMP) csapatok. Ugyan azt a tortát akarják szeletelni, csak közben az emberek több, mint fele már nem hisz nekik, s elfordul a politikától.

A jövő nem a jelenlegi parlamenti pártoktól lesz jobb. Aki még mindig ezt a maszlagot kajálja, az nem érti azt, ami idehaza történik, s ami idehaza lehetséges. Sokan elvakultan követnek egy embert, jobb esetben egy eszmét, de mindegyik táborban van egy kisebb-nagyobb góré, aki a lapokat befelé osztja.

A feladat kulcs, hogy nem a megszokott keretek között szemléljük a dolgainkat, hanem teljesen új kereteket kell alkotni. Ez már csak azért is igaz, mivel az Orbáni törvénykezés totálisan alárendelte az emberi értékeket gyarló pillanatnyi anyagi érdekeknek.

Ami előre visz, ha tudatosan építjük magunkban a jövő értékeit, túllépve mindazon a rothadó kerethalmazon, amivel a normális élet lehetőségétől akart minket a folyton változó politikai elit megfosztani. Mert a kilencvenes évek nehézségei semmiben nem különböznek a ma kihívásaitól: Túlköltekezés, adósság, egészségügy, oktatás, szociális ellátórendszer, elszegényedés, társadalmi és gazdasági lemaradás.

Változás

Valami olyan dolog áll előttünk, mely eddig nem nagyon volt sajátja a magyar embernek. Össze fogunk fogni, s együttes erővel felülírjuk mindazokat az élhetetlen korlátokat és akadályokat, amikkel most egy valódi változás alapjaitól is el akarnak bennünket választani. Felrúgva azon közjogi szabályokat is, amit mint oktrojált alkotmányt a nyakunkba akart sózni a jelenlegi kormányzat, mindenféle valós politikai felhatalmazás nélkül.

A fülkefor igazából a gyurcsányi kormányzás elleni protest szavazás volt. Semmi köze nem volt az alkotmányozásra való felhatalmazáshoz, a Fidesznek kedvező választási kerület határok meghúzásához, vagy a nyugdíj eistand legitimálásához.

Ennek a folyamatnak egyik mozgatója azok közül fog kikerülni, akik eddig is az Orbáni rendszer kritikusai voltak. Másrészt olyanok is támogatni fogják, akik jobboldali gondolkodásúként rádöbbentek, hogy a korbács vége rajtuk is csattan, nem csak azokon, akikre maguk is gondolták volna. Ennek legfőbb ok, hogy az egységes, a csordát terelő jobboldali média megszűnt létezni.

Útjelzőtábla

A magyarok hatalmas szerencséje, hogy az orbáni rendszer legfőbb támasza (Simicska Lajos) szembe fordult Orbánnal. Ezzel Orbán akkora öngólt lőtt, ami felér három ellenfél által kiosztott tizenegyesnek. Az a fajta gazdasági és szervezési zsenialitás, mely Simicska sajátja, az Orbánnak nem megy (ez elmúlt három hónap ezt kristály tisztán megmutatta).

Orbán nagyszerű szónok, tud hatni az emberek érzelmeire, de a valódi stratéga nem ő volt, hanem Simicska. A jó ötleteket könnyedén eladja, képes azt is elhitetni, hogy a nyúl tényleg tojásokat hoz, de ezen túl nem igazán terjed a tudása. Nincsen meg a Jobbikra oly jellemző problémaérzéke, nem tud igazán jó üzeneteket megfogalmazni sem.

A belső viszonyok rendezésében is erőtlen. Rogán, Kövér és Lázár beérték, és a nyakán vannak, de a jelen helyzetben háttérben lévő Áderről, Kósáról és Pokorniról sem szabad azért megfeledkezni. Tarlós járja a maga útját, de ne legyen senkinek illúziója, ezek ott fognak keresztbe tenni egymásnak, ahol nem szégyelnek. 

De pont ez az, ami egy normális, önmagukért és az országért is felelősséget vállaló új vezetői réteget kitermeli.