2014. okt 30.

6. Belső kihívások

írta: furbe
6. Belső kihívások

A blog eddigi részéből nagyon az látszik, hogy a megoldás valami olyasmi, ami egyáltalán nem járt utat követi, nem a mai szokványos mintákat használja, hanem valami teljesen új a ma emberének.

A feladat viszont attól csalafinta, hogy nem is ugyan arról beszélünk. Mármint amivel én el tudom érni azt, hogy túllépve a félelmen, függetlenül az aktuális rendszertől felépítsem a saját önálló életem, az nem lehet ugyan az, mint bárki másé. Mert a valódi erő a sokféleségben az egyediségben és a saját helyzetünk és képességein kihasználásából származik.

Nem elég, hogy innentől a széllel szemben megy az út hegymenetben a bozóton át, de még nem is lehet pontosan ugyan olyan, mint bárki másé. Ehhez hatalmas belső erő és harmónia szükséges. Már csak egy apró kérdés marad ennek kapcsán:

Hogyan teremtsük meg a belső harmóniánkat?

Ez a megbékélés és elfogadás révén tud kialakulni. Ha elkezdek hadakozni, erőltetni bármit, abból csak feszültség lesz, s nem belső harmónia. Tudom mi a feladat, tudom merre visz az utam, s csupán egy feladat van, csinálni.

Ha ki akarom találni a hogyant, ha meg akarom mindennek az okát találni, ha mindennapok minden apró gondolatát erre a célomra akarom fókuszálni (ezt tanítja a legtöbb "üzleti" előadó), az törvényszerűen el fog bukni a mindennapok apró-cseprő dolgaiban.

Amíg a fák virágoznak, süt a nap és esik az eső, addig nem lehet ok a panaszra. Nem érdemes mindenfele a gondolatokat szétszórni. Ha főzés közben a másnapi teendőkön gondolkodom, vagy ha a múlton rágódom, akkor nem vagyok és nem is lehetek szabad. A szabadság ugyanis a jelenlétben és az összeszedettségben van.

Ha valaki látta Dan Millman: Békés harcos útja című filmjét, vagy olvasta az eredeti könyvet, akkor megláthatja, hogy ez a fő feladata a főhősnek. Hogy figyeljen és érzékelje azt a sokszínűséget, ami a világban körülöttünk és bennünk zajlik. 

Ki kell fejleszteni az éberséget, hogy lássuk, mi a valódi feladatunk, mivel tudunk érdemben hozzátenni a világ létéhez. És az sem elképzelhetetlen, hogy ez valami teljesen különbözik attól, amit eddig csinált az ember. 

Ez egy igen örömteli és ígéretes lehetőség, habár sokan ezt nem érzik, nem igazán tudják felfedezni, mert annyi gondolat van a fejükben. Láttam olyat, hogy valaki azért hallgatott zenét, hogy elnyomja a fejében kavargó gondolatokat. Lehet ezt tenni, de sokkal jobb, ha abban rendet vág az ember.

Ez egy hatalmas erő forrásává válhat. Egy fontos dolgot viszont érdemes fejben tartani. Ez nem egyedi, ez bárkié lehet, aki ezt felfedezi magában az ébersége révén.

Változás

Eddig nem beszéltem itt a blogban arról, hogy a változás az mindig egyfajta külső vagy belső mozgást jelent. Itt most a belsőnek nyugalomban kell maradnia, de ez kívül cselekvéssel kell, hogy párosuljon. Tenni kell a dolgunk, bízni kell a támogatásban, ami majd megérkezik hozzá.
Ez nem vak istenhit, semmi köze ehhez annak, Ez az a fajta érzet, amikor az ember eldönt valamit, s ösztönösen rálel azokra a dolgokra, emberekre és információkra, ami a megoldáshoz közelebb viszi. És az ilyen időszakokban az sem baj, ha időlegesen magára marad.

Ez az egész egy igen durva felhajtóerőt eredményez mindennek, ami a jelen helyzetet szinte pillanatok alatt átalakítja. Követni és igazodni kell a normális és élhető világ alapvető cselekedeteihez, kiiktatva amennyire lehet azon cselekedeteket, mely a jelen helyzet az életben maradás miatt javarészt kikényszerít, s onnantól csak arra kell összpontosítani, amit valójában tenni akarunk, túllépve minden pillanatnyi kötöttségen és akadályon.

Útjelzőtábla

Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz, hogy ez nem egy projekt feladat. A belső harmónia megteremtése napi szintű feladat. Aki erre nem fordít figyelmet és nem tesz érte, idővel semmi másra sem lesz ideje és energiája. Ez a feladat teljesen független a jelen politikai helyzettől.

A jó hír, hogy ezt a munkát bármikor újra lehet kezdeni. Egy fontos pontja van, az éberség, hogy lássam magam. Aki csak az elképzeléseit és a gondolatait figyeli, s nem szembesül a konkrét valósággal, az nem fog harmóniában élni se önmagával sem a környezetével.

Ennek nyomai láthatóak egyébként ma is. Az időről időre felbukkanó problémák, ami már a kilencvenes években is gondot okoztak, most igen jó táptalajai a mindennapi szenvedésnek. Ide értendő a túl nagy állam, a túlméretezett szociális ellátórendszert, a nem megfelelő oktatási rendszer, és annak sok sebből vérző spontán és központi átalakításai, a politikai rendszer belső ellentmondásai, egészségügy stb. 

Ha lett volna arra mód, hogy a taxissztrájk idején megbukjon az Antal kormány, akkor ma nem itt tartanánk, mert a népnek valódi beleszólása lehetett volna a dolgok intézésébe. Ennek lehetőségét 1994 és 1998 között a szocik és a szadeszesek bele tehették volna az alkotmányba, de nem tették. Ami az elmúlt 4 évben ennek kapcsán történt, azt meg hagyjuk...

Azt hittük 1990.-ben, hogy a demokrácia megteremtődött, a minek, és azt nem lehet elvenni. Amikor az első Fidesz kormány kirakattá tette a parlamentet, akkor a mai világnak már látszottak az alapjai. Én nem tudom, kit és miért lepett meg az elmúlt négy évben bármi is. Ennek előszele 1998. és 2002 . szerintem kristály tisztán látható volt.

Szólj hozzá

függetlenség szocik Fidesz egyéni felelőség