Hetek óta egy agyrém kergeti az értelmesen gondolkodni hajlandó magyar lakosságot. Hűn "szeretett" Viktátorunk bedobta a köztudatba a bevándorlók álproblémáját. Ennek rengeteg vetülete van, s nem szeretnék azon a részén rugózni, amit mindenki tud (nem igazán nagy tétel a költségvetésben, nem népáradat, javarészt továbbmennek és az emberi szolidaritás része).

Inkább arról szeretnék beszélni, miért félünk azoktól, akik idejönnek. Mindjárt mutatok egy húsba vágó idézetet, ami számomra ezt az egész kérdéskört a helyére tette, de mutatnék egy olyan vetületet, ami a fő hírportálokon nem kerül elő.

Pár hete nagy fölhördülést okozott, hogy a 9. kerületi Kurdisztán büfé tulajdonosát és családját ki akarják toloncolni az országból. Ugye egy vegyes házasságról van szó, a férfi kurd, a nő pedig tibeti. S ez a kettősség a büfé kínálatában is fellelhető. Kedden és csütörtökön eredeti tibeti étel is van az étlapon (nekem bejött az ízvilág, habár én  a vajas-sós teát és a campát is szeretem).

A büfé évek óta nyitva van a büfé révén, ahol korábban is rendszeres vendég voltam ott, képes eltartani a családot, s még alkalmazottra is futja. Lassan két évtizede élnek hazánkban, állampolgárságot még sem kaptak politikai menekültként, pedig a törvények értelmében már régen meg kellet volna kapniuk. S az alkalmazottaik sorsa sem jobb.

Tegnap beszéltem a tibeti szakácsukkal. Topgyal 9 éve él Magyarországon, politikai menekültként. Van szakmája (épületasztalos), munkája. Öt éve elvett egy magyar nőt, akitől gyereke is született. Mindene adott, hogy végre új hazára leljen. Mégis, tavaly másodjára is elutasították az állampolgársági kérelmét. Mert csak. Minden indoklás nélkül, a felebezés lehetősége nélkül.

A kínaiak ezzel szemben könnyedén megkaphatják az állampolgárságot (néhány év után), s ugyan ez van a perzsákkal is (ismerek Budapesten élő perzsa családot, akik szívélyesek, s nyitottak mások felé).

Nem nem is ők a mumusok, hanem az afrikaiak. Majdnem minden nap láthatunk róluk híreket az olasz partok kapcsán. Emberek, totál reménytelenül, mindenüket feladva, egy alig kitömött és túlterhelt ladikban vagy kishajón tesznek meg több száz kilométert a tengeren. Egy jobb élet reményében.

Mit mond erre Steve Jobs?

A www.9gag.com-on találtam ezt az idézetet, s a felirat számomra mindent elmond. Zanzás fordításban a felírat azt jelenti, hogy "Természetesen, a bevándorlók elvehetik a munkádat. De meglehet, ha kapcsolatok, pénz és nyelvtudás nélkül valaki elveszi a munkádat, akkor egy szar vagy." Elnézést kérek, igyekeztem szöveg hűen visszaadni azt, amit Steve Jobs mond, s hát ő nem fogalmaz túl finoman. (nem volt erős oldala a köntörfalazás).

Egyetlen kérdés ebben a pillanatban csak az, hogyan ne vegyék el a munkát tőlünk azok, akik idejönnek. Magyarul:

Hogyan legyen értékes az, amit csinálunk a megélhetésért?

Ami talán az összes bevándorlóban közös, hogy képesek voltak a korábbi életüket feladni. Sokan abból a közegből, ahonnan jönnek, nem tud kilépni, ott ragad. Míg aki ideér, az sok olyan helyzeten már túl van, amit mi magyarok szinte ha megvesszőznénk, sem lennénk hajlandók megtenni.

Illetve egy részünk igen. Ők vannak kint Angliában, Németországban, vagy bárhol másutt a világban. S akik itthon maradtak, azok egyre jobban félnek minden változástól. Mert csak az van a legtöbbünk fejében, hogy csak rosszabb lehet. Akik elengedték a félelmeiket, azok viszont 60-70 ezres tiltakozó akciót szerveznek az internetadó ellen. 

Legyünk hálásak!

A valóság viszont a bevándorlással való riogatás egyszerű figyelemelterelés, hogy a lényeg rejtve maradjon. Az elégedetlenség iránya egy politikailag 0 súlyú, kiszolgáltatott és védekezni is sokkal nehezebben tudó mikrotömegre irányul. Elterelve a figyelmet a kormány a katasztrofális munkájáról, a korrupcióról és a gyalázatos forintosításhoz kapcsolódó levelekről.

Egyébként meg luxus problémáink vannak a bevándorlókhoz képest, amit ők pont ebből adódóan nem is igazán is értenek. Mindenünk meg van az ő szempontjukból, s bele is kényelmesedtünk rendesen. Úgy ragaszkodunk mindenhez, mint a megszáradt rágó az iskolapad belső részéhez. Rabjaivá váltunk annak az életnek, amit élünk. Nem állítom, hogy nem lehetne sokkal jobb is, de pont a kényelmesség és a görcsös ragaszkodás az, amitől fényévekre vagyunk mindenfajta változástól.

Ideje lenne hálát éreznünk mindazért, ami az életünk rész, hogy végre értéke legyen az életünknek. Aki mindent zsebre akar vágni, az biztosan boldogtalan lesz. Az élet már csak ilyen. 

Útjelzőtábla

Amit most teszünk, az nem igazán termékeny, előbb-utóbb a nyakunkba fog szakadni mindaz, amit a szőnyeg alá söprünk. "Nem kicsit, nagyon." Egy olyan helyzetet érlelünk így, ami a mostani helyzetnél is rosszabb lesz. Növeljük a bajt, mert elfedjük azt. Harcolunk mindazzal, ami az életünk, s ezzel súlyosbítjuk a helyzetünket. Ahelyett, hogy elfogadnánk azt, ami van, s abból hoznánk ki a legtöbbet. 

Szinte bele sem merünk gondolni abba, hogy milyen következményekkel jár az a fajta nemtörődömség, amit nap mint nap csinálunk. Túl akarjuk élni a mát, talán még a holnap is előttünk rémlik, de annak a folyamatnak a következményeit fel sem akarjuk mérni, ami napi szinten az osztályrészünk. Annyira félünk tőle, hogy inkább elfordulunk, behúzzuk a nyakunkat, s igyekszünk annyira picik lenni, hogy egy nyúlüregbe is beférjünk. Miközben a hegyomlás ugyan úgy a nyakunkba fog szakadni...

A változás lehetősége

A forradalom, a változások kierőszakolásának nincsen semmi értelme. Az erőszak csak erőszakot szül. Erővel nem lehet elérni, hogy a dolgozói szegénység csökkenjen. Mint ahogy annak sincs értelme, hogy az emberek betörjék a bankok ablakait, mert nem tudnak kikerülni abból az adósságcsapdából, amibe ép most betonozzák be őket.

Meg kell adni annak a jogát, hogy a felvet hitelüket az emberek felmondják, feladják az eddig fizetett lakásukat, s további jogkövetkezmények nélkül elsétáljanak. Tudom, ez a bankoknak fájna, de talán az ebből adódó károk egy részét végre a kormány is felvállalhatná (hiszen az egész devizahitelezés legnagyobb nyertese a MNB-n keresztül a magyar állam volt, károkat meg mindenki a hitelfelvevők nyakába varta).

Vagy azt, hogy a kötelezően fizetendő minimálbér, illetve minimális nyugdíj netto összege haladja meg a mindenkori létminimumot. Ez az alap egy emberi élethez. Aki meg ezt nem adja meg az alkalmazottjának, vagy trükközik vele, azt egyből küldjük el a börtönbe, mert az emberi méltóság alapjait jelentő alapjogot, illetve annak biztosításának a lehetőségét akadályozza meg.

Egy irányba tett lépések

Ezen törekvéseket simán meg lehetne oldani a PTK és az Alkotmány (bocsánat, tudatosan nem nemzeti alaptörvény /így kisbetűvel/) módosításával. Amit talán még egy népszavazás is kikényszeríthetne. Miért ne. Jelen helyzetben az egyetlen mód arra, hogy az emberek ténylegesen elmondják, mit gondolnak a honi politikáról.

A nemzeti konzultáció szemétgödrét, illetve a jobboldal számára lejtőssé tett országgyűlési választási rendszerünket mindennek nevezném, csak nem a népképviselet érdemi formájának. Igaza van a Helszinki Bizotságnak, amikor azt mondja, hogy küldjük vissza az üres borítékot a kormánynak. Lássák azt, mekkora nagy nullának tartjuk azt, amit a kormány a valódi problémák megoldása kapcsán csinál ebben az országban.

Pontosan ismerem a népszavazás idevágó passzusait. Szerintem egy hatalmas baromság az, ami abban szerepel. A kormány feladata a nép kérését és érdekét képviselni. Ha ehhez módosítani kell az alaptörvényt és a költségvetést, akkor tegye meg! S teremtse meg azon körülményeket, amivel a döntés teljesíthető!

A kormány valódi feladata

Ha van pénz arra, hogy elszórjunk légüres stadionokra meg presztízs beruházásokra tízmilliárdokat (szerintem nincs), akkor simán meg lehet oldani azt is, hogy az embereknek napi 10-12 óra munka mellett ne kopjon fel az álla, s legyen érdemi jövőképe abban az országban, ahol él, ahol megszületett, s ami állítólag az övé.

Ha pedig tényleg annyira földtől elrugaszkodott elképzelés akar valaki egy népszavazás keretében elfogadtatni, mely totálisan értelmetlen, akkor álljon neki kormány normálisan érvelni. A Semlyén Zsolt áltömjén szagos érveit inkább felejtsük el, amit rendre megcáfol a pápa a szerény embersége és józan belátása révén.

A kormány az ország dolgait intézze, s ne uralkodjon és zsarnokoskodjon felette. Értem én, hogy szent orbán /tudatos helyesírás, s nem hiba/ nem érti, miért jó, ha ez emberek szabadok. Neki nem érthető, miért lesz jobb mindenkinek, ha felelősen merünk, akarunk és tudunk dönteni az életükről.

Javarészt az uralkodó réteg elképzeléseivel szemben. Az ember alaptermészete már csak ilyen, bármennyire is akarja másképp kondicionálni bárki is a magyarokat. A magyarok a szabadságszeretetük révén voltak képesek túlélni az elmúlt 500 évet, amihez képest a Orbánlás időszaka egy röpke, tiszavirágnyi siker.