Időről időre felmerül a gondolat, hogy a túl nagy vagyonokat meg kell adóztatni, el kell venni. Ez mostanság még erőteljesebb igény, hisz az elmúlt négy évben olyan mértékben ment a nagyüzemi szabad rablás, mely már az edzettebb gyomrú honfitársaink hasát is kezdi megülni.

Azt azért ne feledjük, hogy volt már ilyen jelenség a történelemben. De annak soha sem volt jó vége. Gondoljunk akár a kommunista rendszerekre, akár a nemzeti-szocialista időszakra. De ettől még létező igény, és valahol én is jogosnak érzem, hogy a drasztikus jövedelmi és vagyonbeli eltérések nem viszik előre a világot. A szociológusok kimutatták, hogy a pénz egy szinten túl nem boldogít. De ma Magyarországon ez nagyon kevesekre igaz.Most az látszódik, hogy nagyon kevesek kirívóan sokat szereznek, néha nem is igazán követhető módon, miközben százezrek élete romlik szinte napról napra. S a "szerencséseknek" megadatik, hogy vegetálhassanak.

Hogyan válhat a vagyon és a jövedelem elosztása igazságosabbá?

Egy igen méltatlan helyzettel állunk szemben. Ezt erővel nem lehet megoldani, hisz minden "törvényesen" zajlott. Nem lehet kitörni sem belőle, mert kész tények elé vagyunk állítva. De némán, megalázottan tűrni sem igazán építő a helyzet. 

Fel kell vállalni, hogy ennek a helyzetnek a felelőssége mindenkié. Az természetes, hogy a szocialista, egyébként teljesen hasonló csapatnak mennie kellett, nem is várom őket vissza. De az már nincs rendben, hogy egy olyan embernek adtunk tejhatalmat 2010-ben, aki korábban bizonyította, hogy a céljai elérésére bármit igénybe vesz. Gondoljunk a teljesen tarthatatlan 13. havi nyugdíj bevezetésére, a három hetente ülésező parlamentre, Torgyán József és Dávid Ibolya politikai bedarálását, csak hogy a legnagyobb történeteket említsem az ezernyi apró közül kiemelve. 

A rövidlátó, napi érdekeinket figyelembe vevő gondolkodásnak véget kell vetni. A rezsicsökkentés baromságát olyannyira benyelték az emberek, hogy a Fidesz kilóra megvette a szavazótáborát. Az más senkit sem zavar, hogy evvel a számlák nem csökkentek érdemben, sőt sokszor még nőttek is. A mellékelt tájékoztató ellenére. 

Nem szabad hagyni, hogy a pénz és anyagi előny káprázata elvakítson bennünket, mert nincs ingyen ebéd. Mindenért meg kell fizetni az árat. Jóért és rosszért egyaránt. Aki nem látja a helyzetek másik oldalát, az elvakult. A pénz elvétele nem old meg semmit, hanem további erőszakot szül. 

Az egyetlen feladat, a méltóságunk visszanyerése. Fel kell hozzá ébredni, kimosni a csipát a szemünkből, s felvállalni, hogy azt a helyzetet, ami idáig vezetett, az kollektíve benéztük. Aki azt mondja, hogy ő látta előre, ő mondta, annak csak azt tudom mondani, hogy az lehetséges. De nem mondta elégszer, elég hangosan és elég közérthetően. Mert az emberek zöme akkor nem értette, s még most is van, akinek ez nem világos.

Amikor 2011-ben beszántották a magánynyugdíj-vagyont, akkor hol volt az a tömeg, mely az internetadó ellen tüntetett pár hónapja? Sehol. Ott kellet volna a Fidesz tejhatalmával kollektíve szembe menni, de nem voltak ott elegen. Elfértünk a szűk Donáti utcában, s még mozogni is lehetett, amikor az alkotmánybíróság hatáskörét nyirbálták. Hol volt akkor Gyurcsány Nemzetmentő Ferenc, és a többi? Én nem láttam őket.

Változás

Sokáig csak halogattuk, hogy szembe nézzünk a valósággal. Nem ért meg rá az idő, nem volt ennyire tisztán kivehető, nagy volt a médiazaj a valóság elnyomására. De most ez nincs, minden picit lassulni látszik, s most van idő körbenézni, mi is zajlik velünk, és a környezetünkkel. Most érthetjük meg, mit jelent a kígyózó sor a Blaha Lujza téren, mit jelent a fűtetlen lakás, az egyre szaporodó kéregetők áradata. Beért az elmúlt pár év gyümölcse, kezdhetünk "szüretelni".

Útjelzőtábla

A jelen helyzet annyira tiszta és egyértelmű, hogy komoly kérdéseket vet fel az, ha valaki nem érzékeli a mai magyar helyzet fonákságát. Ezt már nem lehet kimagyarázni, s nem is lehet elrejteni. 

Jelen helyzetben túl kell emelkedni azon a kérdésen, hogy ami most van, az jó vagy rossz. Még ha ez akérdés annyira egyszerűen megválaszolhatónak is tűnik sokak számára. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy a jelen állapot okai kifáradjanak és elmúljanak. Ha az ok eltűnik, akkor a következmények is elkezdenek szétesni és átalakulni. Minden növekedésnek természetes következménye a csökkenés. Olyan nincs, hogy minden mindig csak nő. De az elmúlást sem lehet siettetni. 

Aki viszont mohó, s mindent akar, az végül mindenét elveszti. Aki csupán erőből akar pénzhez jutni, vagy mástól elvenni, az nem tudja, hogy a siker nem körülményektől, hanem az egyes emberek mentális és érzelmi állapotától függ. Ami viszont nem megszerezhető, s emberi körülményeket feltételezve nem is vehető el.

Azt viszont jó fejben tartani, hogy a jelenlegi helyzet még nem a végkifejlet, tehát örülni sincs még okunk. Látható az útirány, de az igazi munka még csak most kezdődik.