Az elmúlt pár napban körbejártam, hogy a jelen állapotok megváltoztatása az egyéni átalakulások függvénye, melynek legfőbb ismérve, hogy a mai társadalmi szöveten túl kell lépni.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelen helyzeteket, akkor hamar eszünkbe ötlik a régi igazság, miszerint minden változik és minden ugyan az marad. Ha megnézzük a társadalmakat, szinte mindig volt egy réteg, mely a közt el akarta nyomni, s ennek egyetlen hathatós eszköze volt, a félelem.

Ha képesek vagyunk ezen valami képen túllépni, s a félelmeink által vezérelt cselekvés helyett más alapokon újjá alkotni a jelen valóságunk (amire nagyszerű példát láthattunk ma este is több magyar város utcáján), akkor bármi legyen is a pillanatnyi helyzet, nyerésre áll a cél, hogy normális és élhető világ legyen végre idehaza.

Hogyan lépjünk túl a félelmeinken?

Ennek a feladatnak az érzékeltetéséhez egy várandós anya képe illik. A babák fogantatás után még 9 hónapig az anyjuk méhében nőnek és alakulnak, hogy amikor el jő az idő, gond és baj nélkül létrejöhessen az élet

A mostani helyzet is ilyen. Éretlen, erőtlen, kifejletlen és változások sorozata vár még ránk. Félő, nem lesz egyszerű ez a várakozás, mire a valódi megoldás megjelenik. De ez is olyan mint az anyaság. Érzi a kismama, hogy a helyzete sorsszerű, s javarészt erre készült egész addig. Ebben az időszakban sem vagyunk tétlenek, a mindennapokat ugyan úgy végig kell csinálni, még ha most egy picit nehezebb, mint korábban. 

De ez kell ahhoz, hogy megérjenek azon erők bennünk, mely az igazi változást minden kétséget kizáró módon lehetővé teszik. Az áradó víznek is akkor van igazi ereje, ha korlátok közé szorítjuk, s egyszer csak valahol átszakítja a gátat.

Ezen időszak két kihívást rejt magában. Az egyik, hogy a jelen helyzet nem elfogadható, s feszít a változás igénye. A másik pedig az ebből táplálkozó elégedetlen türelmetlenség. De a valódi változás úgy fog végül megkezdődni, hogy észre sem vesszük. Ahogy egy hatalmas lavina is egy kis kupac hó megmozdulásával kezd kialakulni.

A legnagyobb erő a szelíd bátorság, amikor az ember mer bátran kiállni önmagáért a legelvetemültebb emberrel szemben is. Ezt az etológusok jól ismerik, amikor a ludak megfenyítik közös erővel a rókákat (természetes ellenségüket).

Változás

A jelen helyzet sokak számára rengeteg mindent felhoz. Sok olyan pont van, ahol megfutamodhat az ember. Sokan nem hiszik el, de ami most folyik, az nem csak nélkülük és beleegyezésük nélkül történik, hanem konkrétan ellenük irányul. Nem az egyes ember ellen, habár sok cég és vállalkozó nehéz helyzetbe került, nem beszélve a százezrek lecsúszásáról, hanem a közösség léte és kohéziója ellen, ami már eddig is lazulóban volt.

Ennek a kormánynak a legnagyobb veszte, hogy elhiszi, hogy amit megkapott, elvett és elvitt, az az övé. De egy apró dolgot elfelejtettek. "Az utolsó ingnek nincsen zsebe." És bármit tesznek, ugyan olyan csupaszon fognak távozni, ahogy megszülettek. Aki azt hiszi, hogy annak van, aki elvesz, s nem annak, aki jó szívvel megoszt, az nem tudja felfogni, hogy mekkora erő van az adásban. Aki képes adni (akár csak egy mosolyt), az sokkal gazdagabb annál, mint aki mindent meg akar magának tartani

Útjelzőtábla

A jelen helyzetet az ész uralja (pontosabban az ész által irányított önzés), mely egyébként teljesen esztelen. És pont ez a paradoxon mutat rá arra, hogy hol a jelen helyzet kitörési pontja. Amikor az emberek befelé figyelnek, s a belső megérzésük és meggyőződésük alapján kezdenek el cselekedni. És ez nem arról szól csupán, hogy én ma este kimentem-e a térre tüntetni az internet-adó ellen. 

Hanem arról is, amit a mindennapok kapcsán már említettem. Mit teszek másként, mely eltávolít a rutintól, jobban figyelembe veszi az aktuális helyzetet, meghaladja jelenlegi korlátaim, s nem utolsó sorban, összhangban van a lényemmel és a környezetemmel. 

Ha megértem azt, én mit akarok valójában, akkor megérthetem a másikat is. Ha meglátom azt, mi mozgat másokat, s nem csak a felszínt nézem, hanem a mélyebb összefüggéseket, akkor a világ kinyílik. És itt most nem az összeesküvés-elméletekre, vagy mély pszichológiai elemzésekre gondolok. Nagy dolgokat ugyanis nem tudunk tenni, csak kicsiket, rengeteg szeretettel.

Ha látom a másik ember szenvedését, ami miatt hallgat, hazudik, terel, kifogásokat gyárt, vagy akár ordít és káromkodik, akkor meg tudnak a dolgok változni. Amikor megadom a másik embernek a fájdalmához való jogát. Nem bátorítom arra, hogy nekem kellemetlen dolgokat folytassa, csupán nem hazudom le a helyzet valódi hátterét.

És ekkor jelenhet meg az igazi csoda. Ha 100%-ban ott vagyok a helyzetben, akkor az egész kifordul és örömmé válik.És az öröm a legjobb gyógyszer, és minden valódi boldogság forrása. Sokan azt hiszik, aki boldog abban az öröm is megjelenik. De a valóság más. Aki tud örülni a világban fellelhető számtalan dolognak, az találja majd meg azt az életutat és társakat, aminek révén illetve akik mellett igazán boldog tud lenni.